Dura Mirjam

Resztoratív mediáció

A szakszervezet, mint szervezet belülről történő erősítésének új lehetősége

Mi­kor egy szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lő azt a szót hall­ja, hogy me­di­á­ció, ak­kor nagy va­ló­szí­nű­ség­gel a csak­nem 20 éven ke­resz­tül – 1996 és 2015 kö­zött mű­kö­dött – Mun­ka­ügyi Köz­ve­tí­tői és Dön­tő­bí­rói Szol­gá­lat (MKDSZ) fog az eszé­be jut­ni. Az MKDSZ de fac­to meg­szű­né­se után an­nak fel­ada­ta­it a pá­lyá­za­ti for­rá­sok­ból lét­re­ho­zott Mun­ka­ügyi Ta­nács­adói és Vi­ta­ren­de­ző Szol­gá­lat (MTVSZ) hi­va­tott el­lát­ni. Mind­két szer­ve­zet a me­di­á­ció spe­ci­á­lis tí­pu­sá­ra az ún. mun­ka­ügyi me­di­á­ci­ó­ra sza­ko­so­dott, ahol a me­di­á­tor ér­dek­kép­vi­se­le­tek és mun­ka­szer­ve­ze­tek – leg­in­kább szak­szer­ve­ze­tek és mun­kál­ta­tók – kép­vi­se­lő­i­ből ál­ló tár­gya­ló­de­le­gá­ci­ók kö­zött köz­ve­tít. Me­di­á­tor­hoz kol­lek­tív ér­dek­vi­ták­ban (pl. kol­lek­tív tár­gya­lá­sok, sztrájk­hely­zet) for­dul­nak a vi­tá­ban ál­ló fe­lek. Bár két év­ti­ze­de az ál­lam kü­lön­bö­ző for­rá­sok­ból le­he­tő­vé te­szi a té­rí­tés­men­tes me­di­á­ció igény­be­vé­te­lét, még­sem vált gya­kor­lat­tá, hogy ér­dek­vi­tá­i­kat köz­ve­tí­tő be­vo­ná­sá­val ren­dez­zék a fe­lek, az MTVSZ ered­mé­nyei a pá­lyá­za­ti pro­jekt le­jár­tá­val vál­nak majd is­mert­té.

A mun­ka­ügyi me­di­á­ció szé­les kö­rű igény­be­vé­te­lé­nek el­ma­ra­dá­sa kü­lön­bö­ző okok­kal ma­gya­ráz­ha­tó. Gya­ko­ri hi­vat­ko­zás, hogy a jo­gi sza­bá­lyo­zás­ból hi­ány­zik a me­di­á­ció és ál­ta­lá­ban az al­ter­na­tív vi­ta­ren­de­zés igény­be­vé­te­lé­re va­ló ösz­tön­zés, ala­csony szín­vo­na­lú a ha­zai vi­ta­kul­tú­ra és konf­lik­tus­ren­de­zés. Gya­kor­la­ti ok, hogy me­di­á­ci­ó­ra csak ab­ban az eset­ben ke­rül­het sor, ha a konf­lik­tus nyílt­tá vá­lik, sok konf­lik­tus azon­ban lá­tens konf­lik­tus­ként fer­tő­zi a lég­kört és csak a jég­hegy csú­csa mu­tat­ja meg ma­gát i­dőn­ként fe­dő­konf­lik­tu­sok for­má­já­ban. Nem mind­egy az sem, hogy a konf­lik­tus ép­pen me­lyik sza­ka­szá­ban jár. A vi­ta ki­ala­ku­lá­sá­nak kez­de­ti sza­ka­sza­i­ban a fe­lek még úgy ér­zik, hogy ké­pe­sek ön­erő­ből ren­dez­ni azt, nem akar­ják au­to­nó­mi­á­ju­kat kül­ső fél be­vo­ná­sá­val csök­ken­te­ni. Ugyan­ak­kor pil­la­na­tok alatt esz­ka­lá­lód­hat is a konf­lik­tus, el­jut­hat a destruk­tív sza­kasz­ba, ami­kor azt már nem vál­lal­ja el szak­ma­i­lag fel­ké­szült me­di­á­tor. A kár­oko­zás el­ke­rül­he­tet­len­né vá­lik. To­váb­bi ma­gya­rá­zat, hogy a mun­ka­ügyi me­di­á­ci­ót a vi­tá­ban ál­ló fe­lek csak kö­zö­sen kez­de­mé­nyez­he­tik, ez a lé­pés pe­dig már ön­ma­gá­ban egy meg­ál­la­po­dást igé­nyel a ré­szük­ről. A me­di­á­ci­ót ál­ta­lá­ban a gyen­gébb fél kez­de­mé­nye­zi, a me­di­á­ci­ós fo­lya­mat ké­pes az erő­kü­lönb­sé­gek ki­egyen­sú­lyo­zá­sá­ra, ha azok nem túl na­gyok. Kül­ső tá­mo­ga­tás nél­kül a szak­szer­ve­zet és a mun­kál­ta­tó csak rit­kán jut el kö­zö­sen a me­di­á­tor fel­ké­ré­sé­ig. Amennyi­ben a me­di­á­ci­ós szol­gá­la­tok nem vál­lal­ják a „má­sik” fél meg­győ­zé­sét és me­di­á­ci­ó­ba tör­té­nő be­vo­ná­sát, az ügyek jó ré­sze nem jut el a me­di­á­ci­ó­ig. A szol­gál­ta­tás té­rí­tés­men­tes igény­be­vé­te­le de­val­vál­ja an­nak ér­té­két. Te­hát míg a szo­ci­á­lis part­ne­rek (re­mél­he­tő­en) több­sé­ge tisz­tá­ban van a me­di­á­ció elő­nye­i­vel – ol­csó, gyors, ér­vé­nye­sül a fe­lek au­to­nó­mi­á­ja, a kö­zö­sen „ki­szen­ve­dett” meg­ál­la­po­dást a fe­lek ma­gu­ké­nak tud­ják stb. stb. – még­sem él a me­di­á­ció nyúj­tot­ta elő­nyök­kel olyan mér­ték­ben, aho­gyan az in­do­kolt len­ne.

Kér­dés, hogy ak­kor sem ven­né­nek igény­be me­di­á­ci­ót, ha a sa­ját szer­ve­ze­tük erő­sí­té­sé­ről len­ne szó? Ha ez­zel te­het­né­nek szer­ve­ze­tük jö­vő­jé­ért? Sta­bi­li­tá­sá­ért? Ak­kor sem, mi­kor kár­oko­zás tör­tént és hely­re kell ál­lí­ta­ni a vi­szo­nyo­kat, jó­vá kell ten­ni az oko­zott ká­ro­kat? Min­den szak­szer­ve­zet, le­gyen az he­lyi alap­szer­ve­zet, ága­za­ti szak­szer­ve­zet, vagy kon­fö­de­rá­ció egy­ben egy olyan szer­ve­zet is, amely sok vo­ná­sá­ban ha­son­lít egy mun­ka­szer­ve­zet­re. Meg kell szer­vez­ni a mű­kö­dé­sét, jó eset­ben van misszi­ó­ja, van­nak cél­ki­tű­zé­sei, az ered­mé­nyei alap­ján le­het si­ke­res, vagy si­ker­te­len, eset­leg van­nak sa­ját fi­ze­tett mun­ka­vál­la­lói is. Leg­alább há­rom kü­lön­bö­ző ér­dek­tí­pus ér­vé­nye­sül a szer­ve­ze­ten be­lül: a ta­gok ér­de­kei, a szer­ve­zet ér­de­kei és a tiszt­ség­vi­se­lők, al­kal­ma­zot­tak egyé­ni ér­de­kei, tág fe­lü­let nyújt­va a kü­lön­bö­ző szük­ség­le­tek és ér­de­kek üt­kö­zé­sé­nek. Az ér­dek­kép­vi­se­let ak­kor tud ha­té­ko­nyan mű­köd­ni, ki­fe­lé si­ke­re­sen fel­lép­ni, ha ezek az ér­de­kek nem ki­olt­ják egy­mást, ha­nem erő­sí­tik, ha a szer­ve­zet nem a bel­ső cso­por­tok egy­más el­len ví­vott ha­tal­mi küz­del­me­i­vel van el­fog­lal­va. Ugyan­ak­kor, nincs an­nál ki­áb­rán­dí­tóbb je­len­ség, mi­kor egy több szak­szer­ve­zet kép­vi­se­lő­i­ből ál­ló tár­gya­ló­de­le­gá­ció nem a kö­zös cél el­éré­sé­vel fog­lal­ko­zik, ha­nem egy­más gyen­gí­té­sé­vel, po­zí­ció­harc­cal. Gyak­ran a szer­ve­ze­ti si­ker­te­len­ség gyö­ke­rei rég­re vissza­nyú­ló, ki­bé­kít­he­tet­len­nek tű­nő sze­mély­kö­zi el­len­té­tek, ame­lyek fa­kad­hat­nak ré­gi konf­lik­tu­sok­ból csak­úgy, mint va­la­mely fél, fe­lek ál­tal el­kö­ve­tett nor­ma­sze­gés­ből, nor­ma­sze­gé­sek­ből. Is­me­rős je­len­ség, hogy ezek mi­att meg­bé­nul egy szer­ve­zet. Or­vos­lá­suk­ra az MKDSZ, il­let­ve az MVTSZ ál­tal kö­ve­tett mód­szer­tan, a mun­ka­ügyi me­di­á­ció nem al­kal­mas. Nem azért nem al­kal­mas, mert bár­mi baj len­ne ve­le, ha­nem azért, mert nem az ilyen jel­le­gű konf­lik­tu­sok ke­ze­lé­sé­re ta­lál­ták ki.

Sze­mély­kö­zi el­len­té­tek­ből és nor­ma­sze­gé­sek­ből ere­dő konf­lik­tu­sok ha­té­kony fel­ol­dá­sá­ra ma az egyik leg­ha­té­ko­nyabb mód­szer­nek az ún. resz­to­ra­tív (hely­re­ál­lí­tó) fa­ci­li­tá­ció, il­let­ve me­di­á­ció tű­nik.

A resz­to­ra­tív el­já­rás „o­lyan el­já­rás, amely so­rán az adott sé­re­lem­ben ér­de­kelt min­den részt­ve­vő össze­ül, hogy kö­zö­sen dönt­sön az el­kö­ve­tett cse­lek­mény utó­ha­tá­sá­nak és jö­vő­be­ni sze­re­pé­nek ügyé­ben.”1 Cél­ja a kö­zös­ség épí­té­se és a konf­lik­tu­sok ke­ze­lé­se, a fe­szült­sé­gek csök­ken­té­se a ká­rok eny­hí­té­sé­vel és a kap­cso­la­tok erő­sí­té­sé­vel. A de­fi­ní­ció ma­gá­ban fog­lal­ja mind a pro­ak­tív (kö­zös­ség­épí­tő, kap­cso­lat­erő­sí­tő), mind a re­ak­tív (kár­eny­hí­tő, jó­vá­te­vő, hely­re­ál­lí­tó) ele­met. Azok a szer­ve­ze­tek, ame­lyek csak re­ak­tív mó­don al­kal­maz­zák a resz­to­ra­tív gya­kor­la­to­kat ke­vés­bé si­ke­re­sek, mint azok, ame­lyek mind­két mó­don.

A resz­to­ra­tív el­já­rá­sok al­kal­ma­zá­si te­rü­le­te tág. A mun­ka­szer­ve­ze­te­ken kí­vül fő­ként az ok­ta­tás­ban, igaz­ság­szol­gál­ta­tás­ban, in­ter­kul­tu­rá­lis kö­zös­sé­gek­ben, szo­ci­á­lis te­rü­le­ten, csa­lá­di konf­lik­tu­sok ke­ze­lé­sé­re al­kal­maz­zák.

A resztoratív szem­lé­let

Silvan Tomkins ha­tás-el­mé­le­te sze­rint az em­be­ri kap­cso­la­tok mi­nő­sé­ge ak­kor a leg­jobb és leg­egész­sé­ge­sebb, ha sza­ba­don ki­fejt­he­tő­ek a „ha­tá­sok” (bio­ló­gi­a­i­lag elő­hu­za­lo­zott me­cha­niz­mu­sok, ér­zel­mek), ha mi­ni­ma­li­zál­juk a ne­ga­tív és ma­xi­ma­li­zál­juk a po­zi­tív ér­zel­me­ket. Donald Nathanson ezt az­zal egé­szí­tet­te ki, hogy a kö­zös­sé­get ezek­nek a ha­tá­sok­nak a köl­csö­nös cse­ré­jé­vel épít­jük, ér­zel­mi kö­te­lé­ke­ket ho­zunk lét­re. A resz­to­ra­tív gya­kor­la­tok kü­lön­bö­ző for­mái biz­ton­sá­gos kör­nye­ze­tet te­rem­te­nek az ér­zel­mek cse­ré­jé­re, a kö­te­lé­kek meg­erő­sí­té­sé­re.2

Tomkins ki­lenc „ha­tást” de­fi­ni­ált, több­sé­gük pár­ban sze­re­pel, a leg­ma­ga­sabb és a leg­ala­cso­nyabb in­ten­zi­tás cím­ké­vel el­lát­va.

1. ábra — A Tomkins-féle kilenc hatás 3
* Angolul „dismell”, Tomkins alkotta kifejezés a kellemetlen szagokra adott reakcióra

A 9 ha­tás­ból csak 2 ha­tás po­zi­tív, a több­ség ne­ga­tív. Úgy va­gyunk „d­ró­toz­va”, hogy a po­zi­tív ha­tá­sok ma­xi­ma­li­zá­lá­sá­ra, a ne­ga­tív ha­tá­sok mi­ni­ma­li­zá­sá­ra tö­re­ked­jünk. Ak­kor mű­kö­dünk a leg­job­ban, ha emel­lett a két cél mel­lett ki­fe­jez­het­jük az összes „ha­tást”, te­hát bár­mi, ami eb­ben se­gít ben­nün­ket nö­ve­li jó­lé­tün­ket, men­tá­lis egész­sé­gün­ket. Ugyan­így bár­mi­lyen erő, ami aka­dá­lyoz­za ezek bár­me­lyi­ké­nek el­éré­sét, rossz ér­zé­se­ket kelt ben­nünk.

A resz­to­ra­tív gya­kor­la­tok a men­tá­lis egész­ség szem­pont­já­ból ide­á­lis kör­nye­ze­tet biz­to­sí­ta­nak, az­az a ne­ga­tív mi­ni­ma­li­zá­lá­sá­val és a po­zi­tív ma­xi­ma­li­zá­lá­sá­val te­szik le­he­tő­vé a Tomkins-fé­le ha­tá­sok sza­bad ki­fe­je­ző­dé­sét. A resz­to­ra­tív gya­kor­la­to­kon a részt­ve­vők gyor­san el­jut­nak a ne­ga­tív ha­tá­sok­tól a po­zi­tív ha­tá­so­kig.

A resz­to­ra­tív el­já­rá­sok­ban ki­emelt sze­rep jut a szé­gyen­nek, de meg­szé­gye­ní­tés nél­kül! A szé­gyen az em­ber szo­ci­á­lis vi­sel­ke­dé­sé­nek fon­tos sza­bály­zó­ja. Tom­kins sze­rint a szé­gyen ak­kor jön lét­re, ha a po­zi­tív ha­tá­so­kat – Él­ve­zet/öröm és Ér­dek­lő­dés/iz­ga­tott­ság – bár­mi meg­sza­kít­ja, meg­za­var­ja. Te­hát a szé­gyen ki­ala­ku­lá­sá­hoz nem szük­sé­ges, hogy el­kö­ves­sünk va­la­mi rosszat. Ez ma­gya­ráz­za, hogy bűn­cse­lek­mé­nyek ál­do­za­tai mi­ért érez­nek gyak­ran szé­gyent, hol­ott nem ők kö­vet­ték el a „szé­gyell­ni­va­ló” tet­tet. Nat­han­son sze­rint a szé­gyen­ér­zet négy vá­laszt vált­hat ki be­lő­lünk: vissza­vo­nu­lást (el­szi­ge­te­lő­dés, el­rej­tő­zés, ki­vo­nó­dás); ön­ma­gunk el­len for­du­lást (ön­be­csü­lés csök­ke­né­se), el­ke­rü­lést (ta­ga­dás, al­ko­hol- és drog­hasz­ná­lat, ve­szé­lyek ke­re­sé­se), má­sok el­len for­du­lást (ver­bá­lis vagy fi­zi­kai ki­ro­ha­nás, má­sok hi­báz­ta­tá­sa, asz­tal­bo­ro­ga­tás). Ezek a re­ak­ci­ók mind csök­ken­tik a szé­gyen­ér­ze­tet. A resz­to­ra­tív gya­kor­la­tok ke­re­tet ad­nak ar­ra, hogy szé­gyen­ér­ze­tün­ket ne eze­ken a mó­do­kon csök­kent­sük, ha­nem úgy, hogy köz­ben a po­zítv ha­tá­sok ér­vé­nye­sül­je­nek és a kö­zös­ség meg­erő­söd­jön.

A szé­gyen a resz­to­ra­tív fo­lya­mat­ban nem stig­ma­ti­zá­ló, ha­nem re­in­te­gra­tív erő. A nyu­ga­ti tár­sa­dal­mak a nor­ma­sze­gés­re, a hely­te­len tet­tek­re, a bűn­cse­lek­mé­nyek­re adott vá­la­szai sok­szor több kárt okoz­nak, mint amennyi hasz­nuk van. Az el­kö­ve­tő­ket stig­ma­ti­zál­ják, meg­szé­gye­ní­tik, el­ide­ge­ní­tik, ki­kö­zö­sí­tik. A bün­te­tés nem éri el ja­ví­tó cél­ját, nem vált ki meg­bá­nást, el­ma­rad a va­ló­di jó­vá­té­tel is.

2. ábra — A normaszegésre adott szociális fegyelmezési sémák 4

Az áb­ra a nor­mák és a he­lyes ma­ga­tar­tá­sok fenn­tar­tá­sá­nak négy meg­kö­ze­lí­té­sét mu­tat­ja be an­nak függ­vé­nyé­ben, hogy mennyi ben­nük a ma­ga­tar­tást kont­rol­lá­ló és a sze­mé­lyi­sé­get tá­mo­ga­tó elem.

Ala­csony ma­ga­tar­tás­kont­roll­nál és tá­mo­ga­tás­nál a nor­ma­sze­gés­re nincs, vagy csak gyen­ge, el­ha­nya­gol­ha­tó a vá­lasz. Ez fe­le­lőt­len re­ak­ció, a meg­sér­tett nor­ma a szank­ció hi­á­nyá­ban gyen­gül, a nor­ma­sze­gést meg­erő­sí­ti a re­ak­ció hi­á­nya.

Az ala­csony ma­ga­tar­tás­kont­roll mel­let­ti ma­gas tá­mo­ga­tott­ság pa­ter­na­lisz­ti­kus at­ti­tű­döt mu­tat, ahol a sze­mélyt tá­mo­gat­ják ugyan, de a tet­tet ba­ga­tel­li­zál­ják. Az el­kö­ve­tő sze­mé­lyé­vel pe­dig nem fog­lal­koz­nak. Ez­zel a vá­lasszal baj, hogy az alul­bün­te­tés itt is a nor­ma­sze­gést erő­sí­ti és gyen­gí­ti a nor­mát, a tá­mo­ga­tás mód­ja pe­dig nem a tá­mo­ga­tot­tak va­lós szük­ség­le­te­i­ből in­dul ki, ha­nem ab­ból, amit a tá­mo­ga­tó a tá­mo­ga­tott szük­ség­le­te­i­ről gon­dol. Nin­cse­nek ke­re­tek.

A ma­gas ma­ga­tar­tás­kont­roll mel­let­ti ala­csony tá­mo­ga­tás a bün­te­tő, au­to­ri­ter szem­lé­le­tet tük­rö­zi. Hely­re­ál­lít­ja ugyan meg­sér­tett nor­mát, de a prob­lé­mát nem old­ja meg. A sér­tett szá­má­ra nem hoz meg­nyug­vást, az el­kö­ve­tőt pe­dig a bün­te­tés ma­ga nem „ja­vít­ja meg”, nem nyújt ga­ran­ci­át ar­ra, hogy a jö­vő­ben ha­son­ló tet­tet nem fog el­kö­vet­ni, nem fog elő­for­dul­ni ha­son­ló in­ci­dens. Az el­kö­ve­tő sze­re­pe passzív, nem ve­het részt sor­sa ala­kí­tá­sá­ban, el­szen­ve­di a bün­te­tést, és egy­ál­ta­lán nem biz­tos, hogy el­is­me­ri an­nak igaz­sá­gos­sá­gát és nem for­ral bosszút azok el­len, akik mi­att el kell szen­ved­nie a bün­te­tést.

A resz­to­ra­tív vi­szont szem­ben ma­gas ma­ga­tar­tás­kont­rol­lú – nem ba­ga­tel­li­zál­ja, ha­nem el­íté­li a tet­tet – azon­ban ez­zel pár­hu­za­mo­san tá­mo­gat­ja az el­kö­ve­tő bel­ső ér­té­ke­it. Nem szá­má­ra, vagy ne­ki nyújt va­la­mit, ha­nem az ő be­vo­ná­sá­val, együtt­mű­kö­dé­sé­vel, rész­vé­te­lé­vel, VE­LE együtt, az ő szük­ség­le­te­it fi­gye­lem­be vé­ve jár el. Az el­kö­ve­tőt vissza­he­lye­zi a kö­zös­ség­be, csök­ken­ti an­nak va­ló­szí­nű­sé­gét, hogy új­ra nor­ma­sze­gő le­gyen, hely­te­len tet­te­ket kö­ves­sen el.

A resz­to­ra­tív gya­kor­la­tok há­rom ele­me:

  • a konfliktus által okozott kár helyrehozása, jóvátétel
  • a bizalom és a kapcsolat újraépítése
  • közösségépítés - kooperációra és a másik ember tiszteletére alapozva

Si­ke­re­sen ak­kor al­kal­maz­ha­tók, ha a konf­lik­tus nyílt, a tet­tet be­is­mer­te az el­kö­ve­tő, be­is­mer­ték az el­kö­ve­tők. A me­di­á­tor itt is, mint a mun­ka­ügyi me­di­á­ci­ó­ban egy kí­vül­ál­ló pár­tat­lan sze­mély, a fo­lya­mat­ban va­ló rész­vé­tel­nek pe­dig az ön­kén­tes­sé­gen kell ala­pul­nia.

A resz­to­ra­tív gya­kor­la­tok for­mái

A resz­to­ra­tív gya­kor­la­tok­nak több tí­pu­sa lé­te­zik. A meg­fe­le­lő al­tí­pus, vagy for­ma ki­vá­lasz­tá­sa az eset függ­vé­nye, a kép­zett fa­ci­li­tá­tor, me­di­á­tor az ügy meg­is­me­ré­se után vá­laszt­ja ki az ügy meg­ol­dá­sá­rá­ra a leg­al­kal­ma­sab­bat. A resz­to­ra­tív gya­kor­la­tok kö­zül töb­bet az érin­tet­tek kép­zés és gya­kor­lás után ma­guk is ké­pe­sek al­kal­maz­ni spon­tán mó­don, ad hoc jel­leg­gel, köz­vet­le­nül az in­ci­denst köv­tő­en. Resz­to­ra­tív gya­kor­la­to­kat al­kal­ma­zó is­ko­lák­ban meg­fi­gyel­ték, hogy a resz­to­ra­tív mód­szert a gye­re­kek fel­nőtt je­len­lé­te nél­kül is al­kal­maz­zák nor­ma­sze­gés elő­for­du­lá­sa­kor, il­let­ve egy­más kö­zöt­ti konf­lik­tu­sa­ik ren­de­zé­sé­re.5

3. ábra — A resztoratív gyakorlatok formái 6

A resz­to­ra­tív gya­kor­la­tok in­for­má­lis for­má­ját ké­pe­zik az af­fek­tív ki­je­len­té­sek és af­fek­tív vá­la­szok. Az af­fek­tív ki­je­len­té­sek ér­zel­me­ink meg­fe­le­lő for­má­ban tör­té­nő ki­fe­je­zé­sét je­len­tik, az af­fek­tív kér­dé­sek pe­dig olyan kér­dé­sek, ame­lyek a má­sik fe­let el­gon­dol­kod­tat­ják sa­ját vi­sel­ke­dé­sén, azon ho­gyan érin­tett az má­so­kat. (Mi tör­tént? Kit érin­tett? Ho­gyan érin­tet­te? Mit kell ten­ni, hogy a dol­gok hely­re­jöj­je­nek?) Az af­fek­tív kom­mu­ni­ká­ció tré­nin­ge­ken ta­nít­ha­tó, sze­ren­csé­re nap­ja­ink­ra már vi­szony­lag so­kan is­me­rik. Gya­ko­rol­ni va­ló­szí­nű­leg azon­ban csak ke­ve­seb­ben gya­ko­rol­ják, mint ahá­nyan már ta­lál­koz­tak ve­le.

A rög­tön­zött kis­cso­por­tos kon­fe­ren­cia, meg­be­szé­lés már struk­tu­rált for­ma, de nem elő­zi meg elő­ké­szí­tés. Az in­for­má­lis gya­kor­la­tok­nak nincs olyan drá­mai ha­tá­suk, mint a for­má­li­sak­nak, – kör és for­má­lis kon­fe­ren­cia – azon­ban ku­mu­la­tív ha­tá­suk je­len­tős le­het a hét­köz­na­pok­ra.

A kon­fe­ren­cia

A kon­fe­ren­cia egy olyan fó­rum, ame­lyen a részt­ve­vők a konf­lik­tus­sal, az el­kö­ve­tett nor­ma­sze­gés­sel, tet­tel fog­lal­koz­nak. Min­den­ki szó­hoz jut, min­den­ki ki­fe­jez­he­ti ér­zel­me­it és leg­fő­képp be­le­szól­hat a vég­ki­fej­let­be. Egy olyan de­mok­ra­ti­kus gya­kor­lat, amely­ben a konf­lik­tus­ban érin­tet­tek ma­guk dön­tik el, mi le­gyen a tett­re, a nor­ma­sze­gés­re adott vá­lasz.

A fa­ci­li­tá­tor, me­di­á­tor fel­ada­ta, hogy biz­ton­sá­gos és tá­mo­ga­tó kör­nye­ze­tet te­remt­sen, irá­nyít­sa a fo­lya­ma­tot, fó­kuszt tart­son s fel­je­gyez­ze a cso­port dön­té­sét. Nem be­fo­lyá­sol­hat­ja a dön­tést, ehe­lyett tá­mo­gat­ja a részt­ve­vő­ket ab­ban, hogy ki­fe­jez­hes­sék ma­gu­kat a fo­lya­mat­ban és kre­a­tív meg­ol­dást ta­lál­ja­nak. Bá­to­rít, de nem dik­tál, nem kont­rol­lál.

Ho­gyan is néz ki egy kon­fe­ren­cia?

Szem­ben a mun­ka­ügyi me­di­á­ci­ó­val, ahol el­len­ér­de­kű fe­lek, il­let­ve azok tár­gya­ló­de­le­gá­ci­ói ül­nek, a resz­to­ra­tív gya­kor­la­tok sze­rep­lői kö­zött a konf­lik­tus­ban ál­ló fe­le­ken túl, akik az el­kö­ve­tő(ke)t és sér­tett(eke)t je­len­tik, azok tá­mo­ga­tói, se­gí­tői, va­la­mint az adott kö­zös­ség konf­lik­tus ál­tal érin­tett kép­vi­se­lői is részt vesz­nek a fo­lya­mat­ban. Az ő szük­ség­le­te­ik, ér­de­ke­ik is ér­vé­nye­sül­nek. Tá­mo­ga­tó bár­ki le­het, akit ar­ra a sér­tett, il­let­ve az el­kö­ve­tő fel­kér. Jo­gi kép­vi­se­lők a resz­to­ra­tív kon­fe­ren­ci­án leg­fel­jebb kül­ső meg­fi­gye­lő­ként ve­het­nek részt.

Egy kon­fe­ren­ci­á­nak ál­ta­lá­ban 8-15 részt­ve­vő­je van (le­het azon­ban ke­ve­sebb és több is). Az el­kö­ve­tő és a sér­tett „ol­dal­nak” nem szük­sé­ges egyen­lő lét­szá­mú­nak len­nie, de a na­gyon ki­egyen­sú­lyo­zat­lan erő­vi­szo­nyok meg­ne­he­zí­tik a fa­ci­li­tá­ci­ót, il­let­ve me­di­á­ci­ót.

A részt­ve­vők kör­ben ül­nek kö­tött ülés­rend­ben. A fa­ci­li­tá­tor, me­di­á­tor jobb ol­da­lán ül az el­kö­ve­tő tá­mo­ga­tó­ja, mel­let­te az el­kö­ve­tő, mel­let­te az ő tá­mo­ga­tó­ja. A fa­ci­li­tá­tor­tól bal­ra ül a sér­tett tá­mo­ga­tó­ja, majd a sér­tett kö­vet­ke­zik, mel­let­te pe­dig az ő má­sik tá­mo­ga­tó­ja fog­lal he­lyet. A kör töb­bi ré­szén az in­ci­dens egyéb érin­tett­jei, eset­leg szak­ér­tők ül­nek.

A kon­fe­ren­cia lel­ke a for­ga­tó­könyv. Egy­sze­rű se­géd­esz­köz, ame­lyet azok is si­ke­re­sen tud­nak al­kal­maz­ni, akik nem kép­zett me­di­á­to­rok, vagy fa­ci­li­tá­to­rok. A kon­fe­ren­cia részt­ve­vői a for­ga­tó­könyv­ben sze­rep­lő kö­tött sor­rend­ben szó­lal­hat­nak meg.

El­ső lé­pés­ként meg­ál­la­pod­nak a ma­ga­tar­tá­si sza­bá­lyok­ban: van egy „be­szé­lő bot” (kis­mé­re­tű tárgy, pl. pu­ha lab­da, kis fo­nott ko­sár, plüss ál­lat). Csak az be­szél­het, aki­nek ezt a tár­gyat a me­di­á­tor oda­ad­ja. Min­den­ki csak a sa­ját ne­vé­ben be­szél­het, a kö­rön kí­vü­li­ek­ről nem le­het be­szél­ni.

A meg­szó­la­lá­sok so­rán tisz­tel­ni kell a má­si­kat, nem le­het mi­nő­sí­te­ni. Min­den­ki­től el­várt az ak­tív rész­vé­tel. A magatartásszabályokban tör­té­nő meg­ál­la­po­dás után a kon­fe­ren­cia ve­ze­tő­je is­mer­te­ti az ügyet.

Az el­ső kér­dé­sei olyan nyi­tott kér­dé­sek, ame­lyek le­he­tő­vé te­szik, hogy mind az el­kö­ve­tő(k), mind a sér­tett(ek) és a két fél tá­mo­ga­tói ki­fe­jez­zék az in­ci­dens­sel kap­cso­la­tos ér­zel­me­i­ket, el­mond­ják, mi­lyen ha­tást gya­ko­rolt rá­juk az eset, ho­gyan él­ték meg, rá­juk néz­ve mi­lyen kö­vet­kez­mé­nyek­kel járt. Ké­sőbb a for­ga­tó­könyv le­he­tő­vé te­szi az esz­me­cse­rét, a töb­bi érin­tett meg­szó­la­lá­sát, a szük­ség­le­tek és ér­de­kek men­tén ha­lad­va pe­dig an­nak meg­vi­ta­tá­sát, hogy mit kell ah­hoz ten­ni, hogy meg­ol­dód­jon a konf­lik­tus, mi kell ah­hoz, hogy hely­re­áll­jon a bi­za­lom. A részt­ve­vők ter­vet dol­goz­nak ki az oko­zott ká­rok eny­hí­té­sé­re, a jó­vá­té­te­lé­re. Vé­gül az ered­ményt írá­sos meg­ál­la­po­dás­ba fog­lal­ják. A meg­ál­la­po­dás meg­kö­té­se után a részt­ve­vők­nek le­he­tő­sé­gük van kö­tet­len be­szél­ge­tést foly­tat­ni fris­sí­tők mel­lett.

A kon­fe­ren­ci­át meg­elő­zik az ún. elő­ké­szí­tő ta­lál­ko­zók. Eze­ken a ta­lál­ko­zó­kon a me­di­á­tor egye­sé­vel el­be­szél­get az érin­tet­tek­kel, fel­ké­szí­ti őket a kon­fe­ren­ci­án va­ló sze­rep­lés­re. A kon­fe­ren­cia után le­he­tő­ség van az eset után­kö­ve­té­sé­re.

Fon­tos­nak tar­tom fel­hív­ni a fi­gyel­met, hogy az el­kö­ve­tő és sér­tett ki­fe­je­zé­sek hasz­ná­la­tát itt az in­do­kol­ja, hogy a resz­to­ra­tív mód­szert ak­kor al­kal­maz­zuk, ha nor­ma­sze­gés, hely­te­le­nít­he­tő tett tör­tént, de ma­gá­ban a fo­lya­mat­ban ezek a ki­fe­je­zé­sek so­sem han­goz­hat­nak el, mert erő­sen stig­ma­ti­zá­ló­ak. A fa­ci­li­tá­tor, a me­di­á­tor a ne­vén szó­lít meg min­den részt­ve­vőt.

A resztoratív módszer előnyei

A resz­to­ra­tív mód­szer min­den érin­tett szá­má­ra szá­mos előnnyel jár.

A sér­tett szá­má­ra: le­he­tő­sé­get kap, hogy be­szél­jen az ér­zé­se­i­ről. Ar­ról, ho­gyan érin­tet­te a konf­lik­tus, a tett, mi­lyen kö­vet­kez­mé­nyek­kel járt a szá­má­ra. Meg­erő­sí­tést kap ab­ban, hogy ami tör­tént az igaz­ság­ta­lan volt és nem ér­de­mel­te meg. Az el­kö­ve­tő vá­la­szol­hat a kér­dé­se­i­re, ki­fe­jez­he­ti saj­ná­la­tát és biz­to­sít­hat­ja, hogy a jö­vő­ben nem fog meg­is­mét­lőd­ni az eset, ez­ál­tal erő­söd­het a sér­tett biz­ton­ság­ér­ze­te. Tá­mo­ga­tást kap­hat a ba­rá­ta­i­tól, csa­lád­já­tól. Be­le­szó­lá­sa le­het a jó­vá­té­tel­be, meg­fo­gal­maz­hat­ja jó­vá­té­te­li igé­nye­it.

Az el­kö­ve­tő szá­má­ra: szem­be­néz­het az el­kö­ve­tett cse­lek­mény va­ló­di kö­vet­kez­mé­nye­i­vel, rá­döb­ben­het az ál­ta­la oko­zott ká­rok sú­lyá­ra, az ál­ta­la oko­zott fáj­da­lom­ra. Bo­csá­na­tot kér­het az ál­do­zat­tól. Jó­vá­te­he­ti az oko­zott kárt. Be­le­szól­hat a jó­vá­té­tel mód­já­ba, mit tud vál­lal­ni és mit nem, ja­vas­la­tot te­het a jó­vá­té­tel mód­já­ra. Vissza­ke­rül­het a kö­zös­ség­be, éle­tét hely­re­ál­lí­tott bi­zal­mi hely­zet­ből foly­tat­hat­ja.

A kö­zös­ség szá­má­ra: meg­erő­söd­nek a kö­zös­ség nor­mái, ma­ga a kö­zös­ség is erő­söd­het. Ki­de­rül­het­nek „rend­szer­hi­bák”, ame­lyek meg­ol­dá­sa új fel­ada­tot je­lent­het. Amennyi­ben má­sok is köz­ve­tet­ten fe­le­lő­sek a tör­tén­te­kért, rá­döb­ben­het­nek fe­le­lős­sé­gük­re, mód­juk­ban áll részt ven­ni a jó­vá­té­tel­ben, il­let­ve ma­guk dönt­het­nek ar­ról, mit te­gye­nek az el­kö­ve­tő re­in­teg­rá­ci­ó­já­ért.

A resz­to­ra­tív mód­szer al­kal­ma­zá­si le­he­tő­sé­gei ér­dek­kép­vi­se­le­tek­ben

Kü­lön­bö­ző szer­ve­ze­tek, úgy­mint mun­ka­szer­ve­ze­tek, ér­dek­kép­vi­se­le­tek is si­ke­re­sen al­kal­maz­hat­nak resz­to­ra­tív gya­kor­la­to­kat a szer­ve­zet­ben ke­let­ke­zett konf­lik­tu­sok ke­ze­lé­sé­re. Ilyen konf­lik­tu­sok a rá­gal­ma­zás, a rosszindulatú hí­resz­te­lés, plety­ka, a bullying (a va­lós élet­ben és az in­ter­net vir­tu­á­lis va­ló­sá­gá­ban egy­aránt), bel­ső konf­lik­tu­sok har­ma­dik fe­lek szá­má­ra tör­té­nő ki­be­szé­lé­se, ki­szi­vá­rog­ta­tás, a szer­ve­zet­re vo­nat­ko­zó in­for­má­ci­ók meg­osz­tá­sa szer­ve­ze­ten kí­vü­li sze­rep­lők­kel – pl Face­book posz­to­kon, vagy a mé­di­á­ban – ér­dek­cso­por­tok, klik­kek küz­del­me, elé­ge­det­len­ség a szer­ve­zet mű­kö­dé­sé­vel. A resz­to­ra­tív kon­fe­ren­cia olyan te­re­pet biz­to­sít, ahol a szer­ve­zet tag­jai, mun­ka­vál­la­lói biz­ton­sá­go­san meg­oszt­hat­ják ké­te­lye­i­ket, az őket za­va­ró dol­go­kat, kri­ti­ká­ju­kat, ahol együtt dol­goz­hat­nak ki meg­ol­dá­so­kat. A kon­fe­ren­ci­á­kon sok­szor nin­cse­nek egy­ér­tel­mű­en azo­no­sít­ha­tó „el­kö­ve­tők”, ehe­lyett a részt­ve­vők vál­lal­ják a ma­guk ré­szét a kö­zös és ezért osz­tott fe­le­lős­ség­ből. Jo­go­san me­rül­het fel a kér­dés, hogy ho­gyan ve­he­tők rá em­be­rek, hogy nyil­vá­no­san vál­lal­ják (osz­tott) fe­le­lős­sé­gü­ket, ha az eset ho­má­lyos, min­den­ki­nek van né­mi fe­le­lős­sé­ge, nem egy­ér­tel­mű, ki az el­kö­ve­tő és ki a sér­tett? Ez nagy­részt a me­di­á­tor, fa­ci­li­tá­tor fel­ké­szült­sé­gén mú­lik, aki elő­ké­szí­tő ta­lál­ko­zó­kon ké­szí­ti fel a részt­ve­vő­ket, te­szi ké­pes­sé őket a kon­fe­ren­ci­án va­ló rész­vé­tel­re. Eze­ken az elő­ké­szí­tő­kön meg­nyug­tat­ja a fe­le­lős­sé­get vál­la­ló­kat, hogy nem az ő lec­kéz­te­té­sük­ről szól a tör­té­net, a tett és az el­kö­ve­tő sze­mé­lye a fo­lya­mat­ban kü­lön­vá­lik, új fó­kusz ke­let­ke­zik, amely­ben a konf­lik­tus el­ső­sor­ban a ta­nu­lás­ra, a to­vább­lé­pés­re va­ló le­he­tő­sé­get je­len­ti, amely­nek ki­me­ne­te­lé­be ők is ak­tí­van be­le­szól­hat­nak. Ha va­la­ki lát­ja, hogy a má­sik is vál­lal­ja a fe­le­lős­ség rá­eső ré­szét, na­gyobb haj­lan­dó­ság­gal fog­ja vál­lal­ni ő ma­ga is a sa­ját fe­le­lős­sé­gét, el­in­dul egy ön­ma­gát erő­sí­tő fo­lya­mat.

Mi tör­té­nik ak­kor, ha va­la­mi­ért na­gyon sür­ge­tő a meg­ol­dás gyors meg­ta­lá­lá­sa, nincs idő a ren­des elő­ké­szí­tés­re? Ilyen­kor a szer­ve­ze­ti ve­ze­tő el­ren­del­he­ti a kon­fe­ren­ci­án va­ló kö­te­le­ző rész­vé­telt. A resz­to­ra­tív gya­kor­la­tok egyik alap­el­ve az ön­kén­tes rész­vé­tel, a fo­lya­mat szem­pont­já­ból nem sze­ren­csés, ha egy ve­ze­tő kö­te­le­ző rész­vé­telt ren­del el, mind­azon­ál­tal a szak­iro­da­lom­ban ta­lá­lunk olyan jól do­ku­men­tált ese­tet, mi­kor kö­te­le­ző rész­vé­tel mel­lett is si­ke­res volt a kon­fe­ren­cia.7 Kö­te­le­ző rész­vé­telt egy sze­mély szá­má­ra vi­szont ti­los el­ren­del­ni: még­pe­dig a sér­tett szá­má­ra. Ha a sér­tett úgy dönt, nem vesz részt a kon­fe­ren­ci­án, ak­kor a tá­mo­ga­tói kép­vi­sel­he­tik őt azon, így meg­tart­ha­tó a kon­fe­ren­cia.

A resz­to­ra­tív gya­kor­la­tok új táv­la­to­kat nyit­nak a meg­bé­ké­lés­re, a szer­ve­zet erő­sí­té­sé­re. A resz­to­ra­tív kon­fe­ren­cia al­kal­ma­zá­sát min­den olyan szer­ve­ze­ti, ér­dek­kép­vi­se­le­ti ve­ze­tő­nek, tiszt­ség­vi­se­lő­nek ajánl­juk, aki sze­ret­né, hogy a konf­lik­tu­sok, nor­ma­sze­gé­sek, in­ci­den­sek a szer­ve­ze­tet, ér­dek­kép­vi­se­le­tet ne szét­sza­kít­sák, ha­nem meg­erő­sít­sék.


  1. Marshall, Tony 1996
  2. A resztoratív módszer pszichológiai hátteréről bővebben: O'Connell, Terry - Watchel, Ben - Watchel, Ted 1999
  3. Nine Affects. IIRP. Utolsó letöltés 2017. március 19.
  4. Social Discipline Window. IIRP. Utolsó letöltés 2017. március 19.
  5. Wachtel, Ted 2013
  6. Restorative Practices Continuum. IIRP. Utolsó letöltés 2017. március 19.
  7. Wachtel, Ted 2013

Források

  • Costello, Bob -Wachtel, Joshua - Wachtel, Ted: The Restorative Practices Handbook. International Institute for Restorative Practices, Bethlehem, Pennsylvania, USA, 2009.
  • Marshall, Tony: Criminal mediation in Great Britain 1980-1996. European Journal on Criminal Policy and Research. 4(4), 1996. Idézi IIRP. Utolsó letöltés: 2017. március 19.
  • Nathanson, Donald L: Shame and Pride. Affect, Sex, and the Birth of the Self. W.W. Norton. New York. 1994.
  • Negrea Vídia: A resztoratív párbeszéd az iskolában. Utolsó letöltés: 2017. március 19.
  • O'Connell, Terry - Watchel, Ben - Watchel, Ted: Conferencing Handbook. The Real Justice Training Manual. The Piper's Press, Bethlehem, Pennsylvania, USA, 1999.
  • Tomkins, Silvan S.: Affect Imagery Consciousness: The Positive Affects, Springer, New York, 1962.
  • Törzs Edit: Restoraive Justice Approaches in Intercultural Conflict Settings. Findings of a Survey and Implications for Practice. 2014. Utolsó letöltés: 2017. március 19.
  • Wachtel, Ted: Dreaming of a New Reality. The Piper's Press, Bethlehem, Pennsylvania, USA, 2013.

Hozzászólások

 
)