Kun J. Erzsébet

Szolgáltatás vagy érdekvédelem?

Pódiumbeszélgetés a szakszervezetek feladatáról, támogatottságáról

A szol­gál­ta­tás vagy az ér­dek­vé­de­lem a szak­szer­ve­zet fő fel­ada­ta? Ho­gyan le­het von­zó­vá ten­ni mind­ezt a mun­ka­vál­la­lók szá­má­ra? Ezek­re a kér­dé­sek­re is ke­res­ték a vá­la­szo­kat a Ki­út Szak­ér­tői Cso­port jú­ni­u­si pó­di­um­be­szél­ge­té­sén, ame­lyen kü­lön­bö­ző ge­ne­rá­ci­ók­hoz tar­to­zó szak­szer­ve­ze­ti ve­ze­tők osz­tot­ták meg ta­pasz­ta­la­ta­i­kat a részt­ve­vők­kel.

Is­mét ak­tu­á­lis kér­dé­se­ket, a szak­szer­ve­ze­tek mai sze­re­pét, a tag­lét­szá­muk nö­ve­lé­sé­nek le­he­tő­sé­ge­it vá­lasz­tot­ta fő té­má­ul jú­ni­u­si pó­di­um­be­szél­ge­té­sén a Ki­út Szak­ér­tői Cso­port. Ahogy a mo­de­rá­tor, Du­ra Mir­jam, a mun­ka­ügyi kap­cso­la­tok szak­ér­tő­je be­ve­ze­tő­jé­ben el­mond­ta: a té­ma ak­tu­a­li­tá­sát a KSH nem­ré­gi­ben nap­vi­lá­got lá­tott fel­mé­ré­se ad­ta, amely sze­rint ma a mun­ka­vál­la­lók alig 9 szá­za­lé­ka, mind­össze 328 829-en tag­jai va­la­me­lyik szak­szer­ve­zet­nek. A sta­tisz­ti­kai hi­va­tal kér­dé­se­i­re 749 870-an vá­la­szol­tak, 57 szá­za­lé­kuk, az­az 427 ezer em­ber gon­dol­ja azt, hogy a kol­lek­tív szer­ző­dés be­fo­lyá­sol­ja a bé­rü­ket. Vagy­is sok­kal több mun­ka­vál­la­ló tud­ja, hogy a szak­szer­ve­ze­tek mun­ká­ja ne­ki is hasz­nos, mint amennyi­en ta­gok. A mo­de­rá­tor azt kér­te a részt­ve­vők­től, mond­ják el vé­le­mé­nyü­ket: mi­ért nem le­het meg­nyer­ni több mun­ka­vál­la­lót a szer­vez­ke­dés esz­mé­jé­nek, ho­gyan ja­vít­ha­tó a bel­ső kap­cso­lat­rend­szer, min mú­lik a ta­gok és a ve­ze­tők kö­zöt­ti bi­za­lom, együtt­mű­kö­dés.

Ka­por Gá­bor vi­ta­in­dí­tó­já­ban több szem­pon­tot is fel­ve­tett a tá­mo­gat­ha­tó­ság kér­dé­sé­vel kap­cso­lat­ban. Ki­in­du­ló ál­lí­tá­sa az volt, hogy ah­hoz, hogy egy szer­ve­zet tá­mo­gat­ha­tó le­gyen, al­kal­mas­sá kell vál­nia a tá­mo­ga­tás­ra. Az al­kal­mas­ság kri­té­ri­u­mai kö­zül ki­emel­te az át­lát­ha­tó szer­ve­ze­ti struk­tú­rát, a min­den irány­ban nyílt kom­mu­ni­ká­ci­ót és in­for­má­ció­meg­osz­tást, a va­ló­di szük­ség­le­tek fel­is­me­ré­sét és azo­no­sí­tá­sát. Ez utób­bi­val kap­cso­lat­ban hang­sú­lyoz­ta an­nak fon­tos­sá­gát, hogy a ve­ze­tés és a tag­ság kö­zöt­ti, szer­ve­ze­ten be­lü­li egyez­te­tés so­rán le­het meg­fo­gal­maz­ni a kö­zös szük­ség­le­te­ket, ame­lyek­ben a ve­ze­tés­nek és a tag­ság­nak egyet kell ér­te­nie. Ha né­zet­kü­lönb­ség van, a szer­ve­zet­nek ké­pes­nek kell len­nie ar­ra, hogy vi­tát foly­tas­son és el­jus­son az egyet­ér­té­sig. A bel­ső konf­lik­tu­so­kat ke­zel­ni kell, mert ha a tag­ság úgy lát­ja, hogy a ve­ze­tő, ve­ze­tői cso­port dön­té­sei nem a szer­ve­zet ér­de­ke­it, ha­nem sa­ját ér­de­ke­ket szol­gál, nem tá­mo­gat­ja.

Az is fon­tos kér­dés, ho­gyan tá­mo­gas­sa a tag­ja­it a szer­ve­zet, ha ők már el­kö­te­le­ződ­tek egy dön­tés mel­lett? Ho­gyan kép­vi­sel­jék a ta­gok a kül­vi­lág előtt – ide­ért­ve pél­dá­ul a csa­lá­dot, a ba­rá­ti kört, a mun­ka­he­lyi kör­nye­ze­tet – a szer­ve­zet dön­té­sét? Eb­ben konk­rét se­gít­ség nyúj­tá­sá­ra is le­he­tő­ség van az ér­vek össze­gyűj­té­sé­vel, a kül­ső kom­mu­ni­ká­ció in­ten­zi­tá­sá­nak fo­ko­zá­sá­val.

A pó­di­um­be­szél­ge­té­sen dr. Bár­dos Ju­dit, a Bel­ügyi, Rend­vé­del­mi és Köz­szol­gá­la­ti Dol­go­zók Szak­szer­ve­ze­té­nek (BRDSZ) fő­tit­ká­ra fel­vá­zol­ta, ho­gyan fej­lő­dött a rend­szer­vál­tás­tól az ál­ta­la ve­ze­tett szak­szer­ve­zet. „A Köz­al­kal­ma­zot­tak Szak­szer­ve­ze­té­ből ki­vá­ló rend­vé­del­mi dol­go­zók 1989-90-ben ala­kí­tot­ták meg az – ak­ko­ri ne­vén – Bel­ügyi Dol­go­zók Szak­szer­ve­ze­tét, amely­nek hi­va­tá­sos ál­lo­má­nyú­ak is tag­jai le­het­tek. Szer­ve­ző­dé­si te­rü­le­tük há­rom fog­lal­koz­ta­tá­si ága­zat­ra ter­jedt ki, ma pe­dig már tag­ja­ik kö­zött van­nak hi­va­tá­so­sok, köz­al­kal­ma­zot­tak, kor­mány­tiszt­vi­se­lők, mun­ka­vál­la­lói jog­vi­szo­nyú­ak és köz­hasz­nú mun­ká­sok is.”

„A tag­ság hoz­zá­szo­kott, hogy olyan szol­gál­ta­tást kap a szak­szer­ve­zet­től, ami pluszt ad a kol­lé­gák­nak. Hosszú éve­ken át 3-5 jo­gásszal mű­kö­dő jo­gi cso­port se­gí­tet­te a ta­gok kü­lön­fé­le prob­lé­má­i­nak ren­de­zé­sét. 1998 és 2006 kö­zött fo­ko­za­to­san meg­szűn­tek a ré­gi jó­lé­ti szak­szer­ve­ze­ti szol­gál­ta­tá­sok. A ko­ráb­bi jut­ta­tá­sok, ked­vez­mé­nyek el­vesz­té­se, a szak­szer­ve­ze­ti tag­díj­le­vo­nás meg­szün­te­té­se in­dí­tot­ta el a szak­szer­ve­zet lejt­me­ne­tét, amit fel­gyor­sí­tot­tak a 2006-os ese­mé­nyek, majd a szol­gá­la­ti nyug­díj és a kor­ha­tár előt­ti el­lá­tás el­tör­lé­se. Mind­ez oda ve­ze­tett, hogy drasz­ti­ku­san le­csök­kent a szak­szer­ve­zet tá­mo­ga­tott­sá­ga, már nem az ér­dek­vé­dő­kön mú­lik, hány tag­ja van a szer­ve­zet­nek, hi­szen az­óta, hogy a hi­va­tá­sos ál­lo­mány­nak je­len­tő­sen meg­emel­ték a fi­ze­té­sét, ’é­let­pá­lya mo­dellt kap­tak’, a szak­szer­ve­zet nem tud szá­muk­ra töb­bet ki­har­col­ni, így a rend­vé­del­mi­sek tel­je­sen kö­zöm­bös­sé vál­tak a szak­szer­ve­zet iránt. …A­mi­kor a szol­gá­la­ti nyug­dí­jat és a kor­ha­tár előt­ti el­lá­tást meg­szün­tet­ték, fi­gyel­mez­tet­tem a töb­bi ér­dek­kép­vi­se­let ve­ze­tő­it, hogy a rend­vé­de­lem a ’­kí­sér­le­ti nyúl’ sze­re­pét kap­ta, ez a hely­zet más te­rü­le­te­ken is be fog kö­vet­kez­ni. Nem hit­ték el, és lám, be­kö­vet­ke­zett”. A dön­té­sek el­len ugyan 2012-ig kü­lön­bö­ző til­ta­ko­zá­so­kat szer­ve­zett a szak­szer­ve­zet, ame­lyek­hez né­hány­szor a kon­fö­de­rá­ci­ók is csat­la­koz­tak, a tár­sa­da­lom azon­ban nem állt a rend­vé­de­lem mel­lé. „Itt me­rül fel a kö­ve­tés prob­lé­má­ja. Ha a tár­sa­da­lom tá­mo­ga­tá­sát él­vez­ték vol­na azok a fegy­ve­res tes­tü­le­tek­nél 25-30 évet le­dol­go­zók, ta­lán más­képp tör­té­nik min­den.”

Bár­dos Ju­dit a tá­mo­ga­tott­ság vissza­szer­zé­sé­nek aka­dá­lyát ab­ban lát­ja, hogy ne­héz ma meg­szer­vez­ni a szin­te bio­ro­bot­ként dol­go­zó fi­a­ta­lo­kat, már­pe­dig ma a rend­vé­de­lem­ben na­gyon nagy szám­ban al­kal­maz­nak 35 éven alu­li­a­kat. En­nek a kor­osz­tály­nak egé­szen má­sok az igé­nyei, mint elő­de­ik­nek, és eze­ket az igé­nye­ket nem a mun­ka­he­lyen akar­ják ki­elé­gí­te­ni, ar­ról nem is be­szél­ve, hogy a tes­tü­le­ten be­lül nem le­het moz­gal­mi éle­tet él­ni ma. Mi­köz­ben meg­szűnt a köz­szol­gák sza­bad vé­le­mény­nyil­vá­ní­tá­si jo­ga „olyan vi­lág­ban élünk, hogy az a mun­ka­vál­la­ló, aki a tör­vény­be fog­lalt ma­ga­tar­tá­si sza­bá­lyok alatt dol­go­zik és szük­sé­ge van az ál­lá­sá­ra, be­fog­ja a szá­ját és vég­zi a mun­ká­ját, kü­lön­ben az ut­cán ta­lál­ja ma­gát” – szö­gez­te le Bár­dos Ju­dit, aki nem rej­tet­te vé­ka alá vé­le­mé­nyét, amely sze­rint ront­ja a moz­ga­lom te­kin­té­lyét, hogy a szak­szer­ve­ze­tek kö­zött fo­lya­ma­tos ér­dek­har­cok foly­nak.

„Az elő­dök könnyeb­ben tud­tak épít­kez­ni, ne­künk még az épí­tő­anya­got is meg kell ta­lál­ni” – ve­zet­te fel elő­adá­sát Ki­rály And­rás, a He­lyi­ipa­ri és Vá­ros­gaz­da­sá­gi Dol­go­zók Szak­szer­ve­ze­te 2000 el­nö­ke. El­mond­ta, hogy előd­szer­ve­ze­tük 1952-ben ala­kult, s a rend­szer­vál­tás ide­jén még 300 ez­res tag­lét­szá­muk má­ra 10 ezer­re csök­kent. Je­len­leg 98 alap­szer­ve­ze­tük mű­kö­dik, eb­ből a leg­na­gyobb egy fő­vá­ro­si. „­For­du­ló­pont volt az éle­tünk­ben 2012, ami­kor át­ala­ku­lá­si hul­lám in­dult el. Az el­múlt há­rom év­ben irányt ke­res­tünk. Tel­je­sen új struk­tú­ra ki­ala­kí­tá­sá­ba kezd­tünk, a me­gyei kép­vi­se­le­te­ket ré­gi­ós szint­re emel­tük, cé­lunk to­vább­ra is az volt, hogy kö­zel ma­rad­junk a tag­ság­hoz. Ve­ze­tő tes­tü­le­te­ink is át­ala­kul­tak, az idő­sebb és a fi­a­ta­labb ge­ne­rá­ci­ó­hoz tar­to­zók ná­lunk jól tud­nak együtt dol­goz­ni. Ne­künk, az if­jabb nem­ze­dék­hez tar­to­zók­nak szük­sé­günk van ar­ra, hogy az idő­sebb kol­lé­gák meg­osszák ve­lünk a ta­pasz­ta­la­ta­i­kat”.

Bár­dos Ju­dit egyik meg­ál­la­pí­tá­sá­hoz kap­cso­ló­dó­an ki­fej­tet­te: „­Saj­nos ma a dol­go­zók fél­nek a mun­ka­he­lyü­kön. Én vi­szont úgy gon­do­lom, hogy a sa­ját ár­nyé­kunk­tól is meg le­het ijed­ni, de a prob­lé­ma ott kez­dő­dik, hogy már at­tól kell fél­nünk, hogy fel­fal­nak. Ezért nem ke­vés fel­ada­tuk van a szak­szer­ve­ze­tek­nek ab­ban, hogy meg­ta­lál­ják azo­kat a fi­a­ta­lo­kat, akik fel tud­ják vál­lal­ni kol­lé­gá­ik kép­vi­se­le­tét, és ké­pe­sek a ha­té­kony ér­dek­vé­del­mi mun­ká­ra. A me­rí­té­si le­he­tő­ség na­gyon szű­kös, az if­jú­sá­gi moz­gal­mak ma nem tud­nak mű­köd­ni, pe­dig a fi­a­ta­lok­ban ott van a len­dü­let, ami fel­pezs­dí­te­né a szak­szer­ve­ze­ti éle­tet. El kell hoz­zá­juk jut­ni. Mi va­ló­szí­nű­leg jó utat vá­lasz­tot­tunk 2013-ban, amit az is iga­zol, hogy kon­fö­de­rá­ci­ók is kez­dik meg­ho­no­sí­ta­ni a pél­dán­kat. Ta­lán va­la­mit el­in­dí­tot­tunk. A szak­szer­ve­ze­tek kö­zül el­ső­ként be­ju­tot­tunk az EFOTT-ra, az Egye­te­mis­ták és Fő­is­ko­lá­sok Tu­risz­ti­kai Ta­lál­ko­zó­já­ra. Ami­kor ar­ról kér­dez­get­tük a fi­a­ta­lo­kat, hogy tud­ják-e, mi a szak­szer­ve­zet, azt a vá­laszt kap­tuk, hogy ’hát, szer­ve­zik a sza­kot’. És ez a job­bik eset volt. De azt is meg­ta­pasz­tal­tuk, hogy a fi­a­ta­lok még szom­ja­sak a tu­dás­ra, azt vár­ják, hogy le­gyen egy szer­ve­zet, ame­lyik se­gí­ti őket ab­ban, hogy be­le­kós­tol­ja­nak az élet­be. Oda kell men­nünk a fi­a­ta­lok­hoz, mert ők nem fog­nak be­ko­pog­tat­ni egyet­len szék­ház­ba sem. Sze­rin­tem ága­za­ti szin­tű fel­adat, hogy meg­ta­lál­juk a csa­tor­nát hoz­zá­juk.” – hang­sú­lyoz­ta a HVDSZ 2000 el­nö­ke.

Ki­rály And­rás úgy lát­ja, hogy bár a szak­szer­ve­zet alap­ve­tő­en pi­ra­mis elv alap­ján, alul­ról fel­fe­lé épít­ke­zik, időn­ként azon­ban, ta­lán a tá­mo­ga­tás meg­szer­zé­se ér­de­ké­ben, szük­ség van „­fe­lül­ről ér­ke­ző pa­ran­csok­ra”. „Az ér­dek­vé­del­mi szer­ve­ze­tek ve­ze­tői azt vár­ják, hogy ener­gi­át, lö­kést kap­ja­nak a mun­ka­vál­la­lók­tól ah­hoz, hogy egy kül­de­tést vé­gig­vi­gye­nek, ugyan­ak­kor a tag­ság ép­pen for­dít­va gon­dol­ja: áll­jon ki a ve­ze­tő és ad­ja ki a pa­ran­csot. A pi­ra­mis­nak oda-vissza kell mű­köd­ni­e” – vé­le­ke­dett az el­nök. „­Saj­nos a szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lő­ket ma úgy kell ke­res­ni, hogy ki az, aki el­vál­lal­ja. Gyak­ran elő­for­dul, hogy akit si­ke­rül ki­vá­lasz­ta­ni, ki­ké­pez­zük, min­den ener­gi­án­kat be­le­ad­juk, majd ki­de­rül, hogy ő még­se ezt a pá­lyát vá­laszt­ja” – so­rol­ta a gon­do­kat Ki­rály And­rás, hoz­zá­té­ve, hogy az eset­le­ges je­lent­ke­ző fe­lé min­den­kép­pen azt kell su­gall­ni, hogy a bi­za­lom meg­van irán­ta, és ő ké­pes is ar­ra, hogy meg­fe­lel­jen.

A pó­di­um­be­szél­ge­tés egyik fő té­má­já­ról, a szak­szer­ve­ze­tek tá­mo­ga­tott­sá­gá­ról az elő­adó azt mond­ta: „A tá­mo­ga­tás meg­szer­zé­sé­nek egyik fel­té­te­le, hogy az adott szak­szer­ve­zet élén olyan em­ber áll­jon, akit ve­ze­tő­ként is el­fo­gad­nak. Mi a tag­lét­szám nö­ve­lé­sé­nek szán­dé­ká­val kép­zést szer­vez­tünk uni­ós tá­mo­ga­tás­sal, va­la­mint kü­lön pá­lyáz­tunk egy hol­land szak­ér­tő prog­ram­já­ra is, aki re­mek kép­zést tar­tott. A kép­zés men­tá­li­san adott lö­kést a részt­ve­vők­nek, s ki­de­rült, még­is csak van fo­ga­dó­kész­ség, Már­ci­us óta egyet­len ré­gi­ó­ban 132 új ta­got tud­tunk to­bo­roz­ni. Meg­ta­nul­tuk azt is, hogy fon­tos a fo­lya­ma­tos pár­be­széd a ve­ze­tés és a tag­ság kö­zött, hogy a tag ér­zé­kel­je, ha prob­lé­má­ja van, a szak­szer­ve­zet se­gít.”

Elő­adá­sá­ban az el­nök ki­tért a szak­szer­ve­zet fel­ada­tá­ra. Sze­rin­te nem szol­gál­ta­tást, ha­nem ér­dek­vé­del­met kell nyúj­ta­ni. „­Sok­kal job­ban elő­tér­be kell he­lyez­ni az ér­dek­vé­del­met, eh­hez ága­za­ti és kon­fö­de­rá­ci­ós szin­ten is ren­det kell ten­ni a fe­jek­ben. Ha nem lesz irány­vál­tás a men­ta­li­tás­ban, to­vább csök­ken a tag­lét­szám” – fo­gal­ma­zott.

Az elő­adá­so­kat kö­ve­tő vi­tá­ban Ró­zsá­né dr. Lup­ko­vics Ma­ri­ann mun­ka­jo­gász egye­bek mel­lett ar­ra hív­ta fel a fi­gyel­met, hogy ter­jed a mun­ka­vál­la­lók kö­zött az a né­zet, mi­sze­rint hasz­no­sabb, ha ma­guk­nak szer­vez­nek a mun­ka­he­lyen szak­szer­ve­ze­tet, nem akar­nak tar­toz­ni se­ho­va, nem cél­juk az össze­fo­gás, in­kább „­le­pa­csiz­zák” a mun­kál­ta­tó­val a kol­lek­tív szer­ző­dést, sőt az se rit­ka, hogy a szak­szer­ve­zet ön­kén­tes se­gély­pénz­tár­ként mű­kö­dik. A mun­ka­ügyi szak­ér­tő úgy lát­ja, nem min­den fi­a­tal al­kal­mas a szak­szer­ve­ze­ti mun­ká­ra, a tiszt­ség­vi­se­lés­re, de az if­jabb ge­ne­rá­ci­ó­hoz tar­to­zók kö­zött is van olyan, aki­ben van er­re kész­ség, aki fel­fog­ja, hogy ten­ni kell va­la­mit a kol­lé­gá­i­ért. „­Ha mi, a moz­ga­lom­hoz kö­zel ál­lók nem ál­lunk mel­lé és nem tá­mo­gat­juk, ak­kor az ilyen fi­a­ta­lo­kat meg fog­ja ta­lál­ni a po­li­ti­ka. Ezért ne­künk kell olyan pers­pek­tí­vát, le­he­tő­sé­get ad­ni, hogy ma­guk in­téz­zék a sa­ját dol­ga­i­kat. Az iga­zi tá­mo­ga­tott­sá­got így le­het szé­le­sí­te­ni” – fo­gal­ma­zott.

Ber­ki Er­zsé­bet – a szak­ér­tői cso­port egyik tag­ja – ta­pasz­ta­la­tai alap­ján úgy fog­lalt ál­lást, hogy a szak­szer­ve­ze­tek­nek fel kell ad­ni­uk a szol­gál­ta­tá­si funk­ci­ó­ju­kat, és az ér­dek­vé­del­mi mun­kát kell erő­sí­te­ni­ük. Ahogy el­mond­ta: a sztráj­kok­kal kap­cso­la­tos ku­ta­tá­sai so­rán is­mer­te fel, hogy a „­szak­szer­ve­ze­ti tag­dí­jért kap­ha­tó szol­gál­ta­tás” rossz üz­let, amely­nek nincs kö­ze a ta­gok ön­kén­tes egye­sü­lé­sén ala­pu­ló ér­dek­vé­de­lem­hez.

A szak­ér­tő sze­rint az egyik leg­ko­mo­lyabb el­lent­mon­dás a mun­ka szür­ke- il­let­ve fe­ke­te­pi­a­cán kö­tött egyé­ni al­kuk so­ka­sá­ga és a szak­szer­ve­ze­tek és a mun­kál­ta­tók kö­zöt­ti for­ma­li­zált kol­lek­tív al­ku kö­zött van, amely na­gyon ko­moly aka­dá­lya a tag­szer­ve­zés­nek. Ami­kor va­la­kit be aka­runk a szak­szer­ve­zet­be szer­vez­ni, va­ló­já­ban ar­ra kér­jük, ad­ja fel in­for­má­li­san ki­al­ku­dott po­zí­ci­ó­ját. Ki­csi az esély, hogy ezt meg­te­szi. Eb­ből vi­szont az kö­vet­ke­zik, hogy a szak­szer­ve­ze­tek­nek sok­kal ke­mé­nyeb­ben kell fel­lép­ni a szür­ke- és a fe­ke­te­fog­lal­koz­ta­tás el­len, ha va­ló­ban szé­le­sí­te­ni akar­ják a tö­meg­bá­zi­su­kat.

Kun J. Erzsébet

Pontosítás 2017. júl. 13.

Neu­mann Lász­ló je­lez­te, hogy vi­tat­ha­tó a pó­di­um­be­szél­ge­tés fel­ve­ze­tő­jé­ben sze­rep­lő aláb­bi kö­vet­kez­te­tés:

„… ma a mun­ka­vál­la­lók alig 9 szá­za­lé­ka, mind­össze 328 829-en tag­jai va­la­me­lyik szak­szer­ve­zet­nek. A sta­tisz­ti­kai hi­va­tal kér­dé­se­i­re 749 870-an vá­la­szol­tak, 57 szá­za­lé­kuk, az­az 427 ezer em­ber gon­dol­ja azt, hogy a kol­lek­tív szer­ző­dés be­fo­lyá­sol­ja a bé­rü­ket. Vagy­is sok­kal több mun­ka­vál­la­ló tud­ja, hogy a szak­szer­ve­ze­tek mun­ká­ja ne­ki is hasz­nos, mint amennyi­en ta­gok.”

A té­ve­dést az okoz­za, hogy a kol­lek­tív szer­ző­dés ha­tá­sá­ról csak azo­kat kér­dez­ték, akik­nek a mun­ka­he­lyén van kol­lek­tív szer­ző­dés. Ezek­nek a vá­lasz­adók­nak az 57%-a nyi­lat­ko­zott po­zi­tí­van. Ez va­ló­ban ma­ga­sabb, mint a szak­szer­ve­ze­ti ta­gok szá­ma, ugyan­ak­kor a cikk­ben sze­rep­lő po­zi­tív kö­vet­kez­te­tés­sel szem­ben fel kell fi­gyel­nünk ar­ra, hogy a kol­lek­tív szer­ző­dé­sek­nek az érin­tett vá­la­szo­lók, az­az ha­tá­lyos kol­lek­tív szer­ző­dés­sel ren­del­ke­ző mun­ka­he­lye­ken dol­go­zók majd­nem fe­le sze­rint nincs ér­zé­kel­he­tő ha­tá­sa. Ez na­gyon sú­lyos kri­ti­ka a szak­szer­ve­ze­tek mű­kö­dé­sét il­le­tő­en.


Az eseményről információk elérhetők oldalunkon.


Hozzászólások

 
)