A teszt segítségével megtudhatja, melyik az a konfliktuskezelési stílus, amelyet a leggyakrabban használ olyan helyzetekben, mikor saját szándéka eltér mások szándékától. A teszt kitöltése körülbelül 3 percet igényel.

A tesztben ötször öt kifejezéssel fog találkozni. A kifejezéseket egy ötös skálán rangsorolja aszerint, hogy azok mennyire jellemzőek Önre, mikor másokkal konfrontálódik. Az 1 azt jelenti a leginkább jellemző, míg az 5 azt jelenti, hogy a legkevésbé jellemző Önre.

Képzelje el, hogy konfliktushelyzetben van! Ne gondolkozzon sokat, az első benyomás a legmegbízhatóbb!

{{kerdes+1}}/5 Kiértékelés

  • {{ option.text }}
Húzza az elemeket a baloldali téglalapba
Az Ön személyes eredménye

Amennyiben elküldi eredményét, ingyenes konzultációt és személyre szabott konfliktuskezelési tervet biztosítunk Önnek!

Az Ön által megadott adatokat biztonságosan tároljuk és nem osztjuk meg másokkal, nem adjuk el, nem használjuk fel más célokra. Bármikor kérheti adatai törlését illetve az Önre vonatkozó adatok átadását.

{{ message[0] }}

{{ message[1] }}
A konfliktuskezelési stílusokat két fő dimenzió mentén vizsgáljuk:

Az önérvényesítés (vízszintes tengely) mentén, amely azt jelenti, hogy a személy minden mértékben törekszik saját szándékainak érvényesítésére, és az együttműködés (függőleges tengely) mentén, amely azt jelenti, hogy a személy milyen mértékben törekszik a másik szándékainak érvényesítését elősegíteni. Így összesen öt konfliktuskezelési stílust különböztetünk meg.

Alkalmazkodó
alacsony önérvényesítés – magas együttműködés

A saját igények háttérbe szorításán, a másik érdekeinek feltétel nélküli elfogadásán alapul. Egyaránt öltheti nagylelkűség vagy önfeláldozás formáját, megjelenhet mások véleményének átvételében, utasításaik, kéréseik kritika nélküli elfogadásában is.

Előnyös, ha:

  • a konfliktusban nem a saját igények kielégítése az elsődleges;
  • a kérdés a partnernek sokkal fontosabb;
  • a személyes kapcsolat az elsődleges;
  • a további versengés súlyos károkkal járna;
  • nem akarunk mi fáradni a döntéssel.

A folytonos alkalmazkodó magatartás veszélyei:

  • Az új ötletek, javaslatok sem kapják meg az őket megillető figyelmet. Az emberek nem várnak kezdeményezést az alkalmazkodó stratégiát folytatótól.
  • Teret enged a szabályszegéseknek, esetleg lehetetlenné is válik a szabályok érvényesítése, a szabályozott folyamatok fenntartása. Sérül az önbecsülés és az önbizalom.

Elkerülő
alacsony önérvényesítés – alacsony együttműködés

Sem a saját, sem mások érdekei nem kerülnek terítékre. A cselekvés célja a konfliktus elkerülése. Ez számos formában történhet, többek között döntések elhalasztásában, konfliktusos szituációból való diplomatikus kihátrálásban, vagy akár az ilyen jellegű helyzetek kerülésében.

Az elkerülő magatartás hasznos, ha:

  • Az adott konfliktus megoldásához nem adottak a lehetőségek. (Pl.: a résztvevők érzelmileg túlfűtöttek, nem áll rendelkezésre elegendő információ stb.);
  • A konfliktus marginális fontosságú;
  • A konfliktusból adódó károk meghaladják annak előnyeit.

A folytonos elkerülő magatartás veszélyei:

  • Megnő a probléma.
  • Elodázzuk a döntést.
  • Sérül az önbecsülés.

Versengő
magas önérvényesítés – alacsony együttműködés

A versengő konfliktuskezelési stílus az erőre épül, alkalmazója az erő segítségével kívánja pozícióját javítani. A cselekvés célja ilyen esetekben a saját érdekek érvényesítése, függetlenül attól, hogy mások milyen igényekkel élnek.

Előnyös, ha:

  • gyors cselekvésre, döntésre van szükség;
  • a szükséges döntés népszerűtlen, nagy a várható ellenállás;
  • el kell indítani egy folyamatot.

A folytonos versengő magatartás veszélyei:

  • A környezet „Fejbólintó Jánossá” válik. Nem is próbálják meg a döntéseket befolyásolni, az annak ellentmondó információkat megtartják maguknak.
  • A segítségkérés a gyengeség jelévé válik. A környezetben lévők inkább rosszul döntenek, mint kérdeznek.
  • Megromolhatnak a kapcsolatok.

Együttműködő, problémamegoldó
magas önérvényesítés – magas együttműködés

Az együttműködő konfliktuskezelési stílus alkalmazása során mindkét fél számára kielégítő megoldás keresése a cél. A gyakorlatban ez a konfliktus okainak feltárását, megértését, és - ennek figyelembe vételével - kreatív megoldását jelenti.

Előnyös, ha:

  • a két szempontrendszer egyformán fontos, nem kívánatos kompromisszumokkal gyengíteni őket;
  • alapvető fontosságú, hogy a résztvevők elkötelezettek legyenek a kialakítandó megoldás mellett;
  • a konfliktusmegoldást érzelmi motívumok hátráltatják, amelyek a résztvevőket nagyban befolyásolják.

 A folytonos együttműködő magatartás veszélyei:

  • Triviális kérdések megoldása is hatalmas idő- és energia-befektetést jelent, ez elveszi az erőforrásokat a valóban fontos problémáktól.

Kompromisszumkereső
közepes önérvényesítés – közepes együttműködés

Célja egy, a felek számára kölcsönösen elfogadható megoldás kialakítása. Ennek során mind kétfél lemond bizonyos igényeiről, a megoldás csak részben elégeti ki az igényeket. A kompromisszumkereső magatartás a másik négy konfliktuskezelési stílus átlójában helyezkedik el. A kompromisszumkereső ember a problémamegoldás során többet ad fel érdekeiből, mint a versengő, és kevesebbet, mint az alkalmazkodó. Ehhez hasonlóan nyíltabban kifejezi érdekeit, mint az elkerülő, de jobban titkolja azokat, mint az együttműködő.

Előnyös, ha:

  • a célok kiemelkedő fontosságúak, de nincs lehetőség más megoldási módok választására. (Pl.: kevés a rendelkezésre álló idő, a probléma túl komplex, a felek érdekei egymás rovására valósíthatóak meg.);
  • a szembenálló felek egyenlő erősek és érzelmileg elkötelezettek saját érdekeik mellett.

A folytonos kompromisszumkereső  magatartás veszélyei:

  • A folyamatos kompromisszumokban elveszik az egyén, a szervezet hosszú távú célja. A kompromisszumok mindig az adott pillanatnak szólnak, alapelveket, értékeket nem lehet érvényesíteni bennük.
  • Minden üzleti tárgyalás, kompromisszum tárgyává válik. Ez aláássa a bizalmat, és egymásra való odafigyelést.
  • Senki sem teljesen elégedett.
 
)