A teszt segítségével megtudhatja, melyik az a konfliktuskezelési stílus, amelyet a leggyakrabban használ olyan helyzetekben, mikor saját szándéka eltér mások szándékától. A teszt kitöltése körülbelül 3 percet igényel.

A tesztben ötször öt kifejezéssel fog találkozni. A kifejezéseket egy ötös skálán rangsorolja aszerint, hogy azok mennyire jellemzőek Önre, mikor másokkal konfrontálódik. Az 1 azt jelenti a leginkább jellemző, míg az 5 azt jelenti, hogy a legkevésbé jellemző Önre.

Képzelje el, hogy konfliktushelyzetben van! Ne gondolkozzon sokat, az első benyomás a legmegbízhatóbb!

{{kerdes+1}}/5 Kiértékelés

  • {{ option.text }}
Húzza az elemeket a baloldali téglalapba
Az Ön személyes eredménye

Amennyiben elküldi eredményét, ingyenes konzultációt és személyre szabott konfliktuskezelési tervet biztosítunk Önnek!

{{ message[0] }}

{{ message[1] }}
A konfliktuskezelési stílusokat két fő dimenzió mentén vizsgáljuk:

Az önérvényesítés (vízszintes tengely) mentén, amely azt jelenti, hogy a személy minden mértékben törekszik saját szándékainak érvényesítésére, és az együttműködés (függőleges tengely) mentén, amely azt jelenti, hogy a személy milyen mértékben törekszik a másik szándékainak érvényesítését elősegíteni. Így összesen öt konfliktuskezelési stílust különböztetünk meg.

Alkalmazkodó
alacsony önérvényesítés – magas együttműködés

A saját igények háttérbe szorításán, a másik érdekeinek feltétel nélküli elfogadásán alapul. Egyaránt öltheti nagylelkűség vagy önfeláldozás formáját, megjelenhet mások véleményének átvételében, utasításaik, kéréseik kritika nélküli elfogadásában is.

Előnyös, ha:

  • a konfliktusban nem a saját igények kielégítése az elsődleges;
  • a kérdés a partnernek sokkal fontosabb;
  • a személyes kapcsolat az elsődleges;
  • a további versengés súlyos károkkal járna;
  • nem akarunk mi fáradni a döntéssel.

A folytonos alkalmazkodó magatartás veszélyei:

  • Az új ötletek, javaslatok sem kapják meg az őket megillető figyelmet. Az emberek nem várnak kezdeményezést az alkalmazkodó stratégiát folytatótól.
  • Teret enged a szabályszegéseknek, esetleg lehetetlenné is válik a szabályok érvényesítése, a szabályozott folyamatok fenntartása. Sérül az önbecsülés és az önbizalom.

Elkerülő
alacsony önérvényesítés – alacsony együttműködés

Sem a saját, sem mások érdekei nem kerülnek terítékre. A cselekvés célja a konfliktus elkerülése. Ez számos formában történhet, többek között döntések elhalasztásában, konfliktusos szituációból való diplomatikus kihátrálásban, vagy akár az ilyen jellegű helyzetek kerülésében.

Az elkerülő magatartás hasznos, ha:

  • Az adott konfliktus megoldásához nem adottak a lehetőségek. (Pl.: a résztvevők érzelmileg túlfűtöttek, nem áll rendelkezésre elegendő információ stb.);
  • A konfliktus marginális fontosságú;
  • A konfliktusból adódó károk meghaladják annak előnyeit.

A folytonos elkerülő magatartás veszélyei:

  • Megnő a probléma.
  • Elodázzuk a döntést.
  • Sérül az önbecsülés.

Versengő
magas önérvényesítés – alacsony együttműködés

A versengő konfliktuskezelési stílus az erőre épül, alkalmazója az erő segítségével kívánja pozícióját javítani. A cselekvés célja ilyen esetekben a saját érdekek érvényesítése, függetlenül attól, hogy mások milyen igényekkel élnek.

Előnyös, ha:

  • gyors cselekvésre, döntésre van szükség;
  • a szükséges döntés népszerűtlen, nagy a várható ellenállás;
  • el kell indítani egy folyamatot.

A folytonos versengő magatartás veszélyei:

  • A környezet „Fejbólintó Jánossá” válik. Nem is próbálják meg a döntéseket befolyásolni, az annak ellentmondó információkat megtartják maguknak.
  • A segítségkérés a gyengeség jelévé válik. A környezetben lévők inkább rosszul döntenek, mint kérdeznek.
  • Megromolhatnak a kapcsolatok.

Együttműködő, problémamegoldó
magas önérvényesítés – magas együttműködés

Az együttműködő konfliktuskezelési stílus alkalmazása során mindkét fél számára kielégítő megoldás keresése a cél. A gyakorlatban ez a konfliktus okainak feltárását, megértését, és - ennek figyelembe vételével - kreatív megoldását jelenti.

Előnyös, ha:

  • a két szempontrendszer egyformán fontos, nem kívánatos kompromisszumokkal gyengíteni őket;
  • alapvető fontosságú, hogy a résztvevők elkötelezettek legyenek a kialakítandó megoldás mellett;
  • a konfliktusmegoldást érzelmi motívumok hátráltatják, amelyek a résztvevőket nagyban befolyásolják.

 A folytonos együttműködő magatartás veszélyei:

  • Triviális kérdések megoldása is hatalmas idő- és energia-befektetést jelent, ez elveszi az erőforrásokat a valóban fontos problémáktól.

Kompromisszumkereső
közepes önérvényesítés – közepes együttműködés

Célja egy, a felek számára kölcsönösen elfogadható megoldás kialakítása. Ennek során mind kétfél lemond bizonyos igényeiről, a megoldás csak részben elégeti ki az igényeket. A kompromisszumkereső magatartás a másik négy konfliktuskezelési stílus átlójában helyezkedik el. A kompromisszumkereső ember a problémamegoldás során többet ad fel érdekeiből, mint a versengő, és kevesebbet, mint az alkalmazkodó. Ehhez hasonlóan nyíltabban kifejezi érdekeit, mint az elkerülő, de jobban titkolja azokat, mint az együttműködő.

Előnyös, ha:

  • a célok kiemelkedő fontosságúak, de nincs lehetőség más megoldási módok választására. (Pl.: kevés a rendelkezésre álló idő, a probléma túl komplex, a felek érdekei egymás rovására valósíthatóak meg.);
  • a szembenálló felek egyenlő erősek és érzelmileg elkötelezettek saját érdekeik mellett.

A folytonos kompromisszumkereső  magatartás veszélyei:

  • A folyamatos kompromisszumokban elveszik az egyén, a szervezet hosszú távú célja. A kompromisszumok mindig az adott pillanatnak szólnak, alapelveket, értékeket nem lehet érvényesíteni bennük.
  • Minden üzleti tárgyalás, kompromisszum tárgyává válik. Ez aláássa a bizalmat, és egymásra való odafigyelést.
  • Senki sem teljesen elégedett.
 
)